Múlt heti írásomban bemutattam, hogy milyen kiemelkedő szerepe van párkapcsolatainkban a kommunikációnak. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az egymás közötti interakciók nem szorítkozhatnak a verbalitásra. Érzéseket, szükségleteket nem csak szavakban lehet megfogalmazni, átadni, hanem más hatékony módokon is. Ennek háttere velünk született és a szocializáció során megtanult személyiségjegyekben húzódik meg. Nézzünk egy példát: aki olyan családban nőtt fel, ahol a családtagok öleléssel, testi érintéssel fejezték ki szeretetüket egymásnak, nehezen élheti meg, ha párkapcsolatában nem érik ilyen impulzusok. Mások az alapján mérik le, hogy szeretik és elismerik-e őket, hogy tetteikért, tulajdonságaikért részesülnek-e elismerő, dicsérő szavakban vagy különböző ajándékokban. Megint másoknál az együtt átélt élmények élveznek prioritást. Ha párkapcsolatunkban a felsorolt szükségleteink kielégületlenül maradnak, úgy azok hosszú távon konfliktushoz vezethetnek.
Fedezzük fel mire van szüksége társunknak!
Középkorú pár azért fordult hozzám, mert úgy érezték kapcsolatuk kiüresedett, egyikük sem tud meríteni, töltekezni belőle. Utolsó megoldási lehetőségként kerestek fel engem. Hamar kiderült, hogy pislákol még a tűz a kapcsolatban, azonban ez nem tud kibontakozni. Ennek hátterében aztán kirajzolódott az, hogy a férj és a feleség igényei, szükségletei kielégítetlenek maradtak. Az együtt töltött több mint tíz év ellenére, a férjnek fogalma sem volt arról, hogy feleségének mekkora szüksége lenne arra, hogy dicsérő szavakkal kényeztesse. Ezzel párhuzamosan férje folyamatosan arra vágyott, hogy minőségi időt töltsenek együtt, de erre nem volt lehetőségük. Miután ezek felszínre kerültek, gyorsan megtaláltuk a megoldást is, ami az ő esetükben a következő volt: heti rendszerességgel újra „randizni” fognak, a férj pedig több elismerő szóval illeti feleségét.
A kapcsolatot táplálni kell!
Ez a példa több dologra is rávilágít. A párkapcsolatok minőségi működéséért nap mint nap tennünk kell! Ahogy a virágnak vízre, kapcsolatunknak folyamatos, aktív jelenlétre van szüksége. Nem kell azonban feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Elegendő lehet egy-két érdeklődő szó, egy szál virág, egy szeretettel teli ölelés vagy egy romantikus vacsora. Sokan esnek abba a hibába, hogy a kapcsolatuk kezdetén odafigyelnek- és adnak magukra majd évek múltán beleszürkülnek a hétköznapokba. Küzdjünk meg naponta párunk elismeréséért és vegyük észre az ő igyekezetét is!
A kapcsolat tüzének őrzése mindkét fél felelőssége! Fedezzük fel bátran társunk személyiségét, szükségleteit, hogy tudjuk mivel kell levenni a lábáról. Persze a másik fél sokat segíthet ebben, ha megfelelő jelzéseket ad társának vágyairól, igényeiről.
Navigáljuk kapcsolatunk hajóját!
Tovább mélyíthetjük kapcsolatunkat, ha folyamatosan vannak terveink, ugyanis ezek megvalósítása „összekovácsol” minket. Közös hajónk ne ringjon céltalanul az élet tengerén! Vegyük kezünkbe az irányítást és váltsuk valóra álmainkat! Rövid-, közép-, és hosszú távú tervek nélkül eltávolodhatunk egymástól, és ilyenkor könnyen beférkőzhet egy harmadik fél a korábban féltve őrzött „szentélyünkbe”.
Ha most azt gondolja, hogy ez rendkívül sok munkával, törődéssel és odaadással jár, akkor teljesen igaza van! A párkapcsolat bizony „melós” műfaj. Szeretném viszont megnyugtatni, hogy aki ezen a fronton jól teljesít, annak ismeretlenek lesznek az olyan fogalmak, mint a magányosság vagy a kilátástalanság, mert társuk személyében mindig ott tudhatják a biztonságot adó hátországot.
Előfordul, hogy nem tudunk minden helyzettel önerőből megküzdeni. Ilyenkor bátran forduljunk szakemberhez! Egy csepp olaj a megfelelő fogaskerékre ismét gördülékennyé teheti a rendszert!