A keresztény kultúrkörben advent a karácsonyt megelőző időszakot jelöli, amely a karácsony előtti negyedik vasárnapon veszi kezdetét. Maga a szó eljövetelt jelent, és az „Úr eljövetelére” (adventus Domini) utal. Vallásos megközelítésben a nagy eseményekre készülni kell, ennek megfelelően ilyenkor rendbe tesszük környezetünket, otthonunkat és remélhetően emberi kapcsolatainkat is.
Ehhez képest mit tapasztalunk? A munkahelyeken zajlik az év végi hajrá, különösen a kereskedelem területén. Zsúfolt üzletek, túlterhelt futárok, rohanó és gyakran ingerült emberek. Szoros ütemterv szerint takarítjuk a lakást, az autót, de még a kutyát is. Hajtjuk az ajándékokat, mert „azok nélkül nincs karácsony”, és végül azt vesszük észre, hogy rohanó, felgyorsult világunk teljesen elragadott minket.
Ezekben a pillanatokban legyünk résen! Ne engedjük, hogy materiális világunk számos szemfényvesztő dolgával bekebelezzen minket! Miként tudjuk ezt megtenni? Adjunk időt és teret érzelmeink megélésének, figyeljünk oda szeretteinkre és ha módunk van rá segítsünk a rászorulókon, áldozzunk a lelkiség oltárán is!
Apropó….szeretteink, családtagjaink! Ők azok az emberek, akiket nem választunk, „készen kapjuk” őket. A velük való kapcsolatunk minősége jelentős hatással van valamennyi emberi kapcsolatunkra. Édesanyánkkal való kapcsolatunk kötődési képességünket, édesapánkkal való viszonyunk az érzelmi intelligenciánkat fejleszti, testvérkapcsolataink pedig nagy hatással vannak szociális képességeinkre. Nem véletlen, hogy a szocializáció során minden közvetítő közeg kiemeli a családi kapcsolatok fontosságát. Ennek ellenére ki ne tudna mondani -akár közvetlen környezetéből- olyan példát, hogy évek óta nincs kapcsolat testvérek, szülők-gyermekek stb. között. Ha ezeket a konfliktusokat csak úgy elástuk és nem dolgoztuk fel, pusztán megtanultunk velük együtt élni, akkor időről-időre felszínre törnek az ezzel kapcsolatos érzelmek: fájdalom, csalódottság, harag, düh, stb. formájában.
Különösen igaz ez évfordulók, családi ünnepek alkalmával, amikor egy illat, egy dallam vagy egy röpke gondolat ismét szembesít minket az eltemetett konfliktussal, amiről már régen azt gondoltuk, hogy túl tettük magunkat rajta. Fontos tudnunk, hogy lelke mélyén minden ember arra vágyik, hogy szeressék, elismerjék, elfogadják. Sokan ezeket meghatározott személyektől (családtagoktól) szeretnék megkapni, viszont ennek hiányában szomorúak lesznek. Legyünk tisztában azzal, hogy másokat direkt módon nem tudunk átalakítani! Mi magunk azonban tudunk változni, fejlődni, aminek pozitív hatása lehet problémás kapcsolatunkra is!
Advent nem csak a várakozás és a felkészülés időszaka, hanem a bűnbánaté is. Egyházi körökben vannak olyan nézetek, amelyek azt vallják, hogy a bűnbánathoz szükséges a befelé fordulás, ami az advent legfontosabb eleme. Igen, ehhez bátorság és emberség kell! Ki kell nyitni a szívünket ahhoz, hogy megbántott családtagunk szemébe nézzünk, és ki tudjuk mondani, hogy BOCSÁSS MEG! Erő kell ahhoz, hogy félre tegyük sértődöttségünket, és azt mondjuk barátunknak, NE HARAGUDJ, BESZÉLJÜK MEG! Igen, lehet, hogy ez fájdalommal fog járni, de a folyamat vége üdvözítő.
Vannak olyan konfliktusok, melyeknél az érintettek önerőből nem képesek megoldást találni, azonban ha megegyezési szándék van bennük, érdemes szakember segítségét kérni. A kezdeményezés jutalma egy régóta áhított mosolygós arc, egy testvéri ölelés vagy egy baráti kézfogás lehet.
Engedjük hát, hogy advent gyertyái melengessék szívünket és adják vissza ott helyüket megbántott szeretteinknek, barátainknak!
