Egy család életében enyhén szólva is kihívásokkal teli időszakot jelent, amikor a gyermekek elérik a kamaszkort. Jelentősen megváltoznak ilyenkor a családi viszonyok, az addigi szerepeket, szabályokat, felelősséget újra kell értékelni. A szülők jellemzően úgy szembesülnek a problémákkal, hogy az addig szófogadó gyermek – látszólag minden ok nélkül – jelentősen megváltozik.
Változások
A kamaszkor általában 10-12 évesen kezdődik és 16-18 éves korig tart, bár több szakember vélekedik úgy, hogy akár 25 éves korig is elhúzódhat, legalábbis ami a lelki tényezőket illeti. Elsőként a testi változások jelentkeznek a tiniknél, melyekhez kapcsolódnak a szexuális érettség kialakulásának jelei. Ezen külső változások még gondos szülői felvilágosítás mellett is lelki nehézségeket okozhatnak a kamaszoknak.
Mindent tudó kamaszok
A családi együttélés szempontjából az igazi nehézséget a lelki változások jelentik. A kamaszkor átmenetet jelent a gyermekkor és a felnőttlét között. A szüleit eddig bálványozó gyermek megkérdőjelezi a család szabályait, értékrendjét és megkezdi önállósodását. Ehhez kapcsolódik, hogy véleményét nem rejti véka alá és kíméletlen kritikákat fogalmaz meg. Ezek a jelenségek aztán könnyen konfliktushoz vezethetnek. Egy tekintélyelvű családban ilyenkor hamar elhangzik a családfő szájából a jól ismert: „Amíg az én kenyeremet eszed, én mondom meg, hogy mit csinálsz!” mondat. Az is jól tetten érhető ebben az időszakban, hogy a kamasz mindenkinél, mindent jobban tud. Ennek hátterében az a természetes folyamat áll, hogy megkérdőjelez mindent és mindenkit annak érdekében, hogy a saját értékrendjét ki tudja alakítani. A szülők sokszor tehetetlenül állnak a szituációk előtt és gyakran hallható a „Csinálj vele valamit, nekem már nincs ötletem!” kijelentés.
Mit tehetünk?
Jó ha tudjuk: annak ellenére, hogy a kamasz gyermek tüskéket növesztett, valójában szüksége van szeretetre, segítségre és megértésre. Ezt viszont úgy igénylik, hogy az igazodjon saját szükségleteikhez. Azokban a családokban ahol a nyílt kommunikációt alkalmazzák, sokszor alig okoznak problémát a kamaszkori változások, mert mindenki kifejtheti a véleményét, nézeteit és ez nagymértékben segíti a megértést. Szívből ajánlom minden szülőnek, hogy kamasz gyerekével való beszélgetései alkalmával számoljon be saját érzéseiről, amit gyermeke viselkedése generál benne! Fontos azonban, hogy ezt ne manipulatív céllal tegyék, hanem azért, hogy jobban megértsék egymást! Mondják el neki, hogy mennyire szeretik, hogy fontos számukra és ha kell ott állnak mögötte!
Adjunk teret a kibontakozásnak!
Sokat segítünk kamasz gyermekünknek, ha lehetőséget adunk neki arra, hogy kipróbálhassa magát különböző helyzetekben és így felelősséget tudjon vállalni saját cselekedeteiért. Lesznek olyan szituációk, amikor előre látjuk, hogy hibát követ el. Legyünk ilyenkor erősek, ne vegyük el tőle a hibázás lehetőségét, ugyanis sokat tanulhatnak belőle! Természetesen szükség van korlátokra is, azonban fontos, hogy azok arányban álljanak a szabad cselekvés lehetőségével.
Szülői nehézségek
Ne feledkezzünk meg a szülők problémáiról sem. Komoly lelki gyötrelmeket élhetnek meg a szülők a gyermek önállósodása kapcsán. Ez különösen az anyákat érintheti, mert a gyermek távolodása következtében az anyai szerepkörhöz tartozó feladatok válhatnak „feleslegessé”. Ez a gyermekek „kirepülése” után akár az „üres fészek szindrómához” is elvezethet. Ezen problémák megelőzése érdekében újra kell gondolni a családi és egyéni célokat, hogy a szülő ismét tartalommal töltse meg hétköznapjait.
Ha a felsorolt nehézségeket nem tudjuk megoldani, érdemes szakemberhez fordulni, mert hatékonyan tud hozzájárulni ahhoz, hogy a kamasz és szülei ismét „hallják egymás hangját”…
