Sokan gondolják azt, hogy egy párkapcsolat akkor igazán jó, ha nincsenek benne konfliktusok. Jó szándékkal javaslom mindenkinek, aki ilyet tapasztal, hogy azonnal kezdjen mély önvizsgálatba és kritikus szemmel tekintsen párkapcsolatára! A konfliktusok ugyanis minden emberi kapcsolatban jelen vannak, fontos szerepet töltenek be és a fejlődés lehetőségét hordozzák magukban. A következő sorokban megvizsgálom a konfliktusok forrásait, működésüket, illetve azt, hogy miként erősíthetik párkapcsolatunkat.
Párkapcsolat: nehéz dió
Tapasztalatom szerint az interperszonális kapcsolataink közül talán a párkapcsolat hordozza magában a legtöbb nehézséget és buktatót. Találkozik ugyanis két ember, akik különböző szocializációs folyamaton mentek keresztül, eltérő az értékrendjük, másként kommunikálnak és jellemzően az önérvényesítési képességükben is különbségek mutatkoznak. A lángoló szerelem időszakában a rendkívül erős érzelmek segíthetnek enyhíteni az ebből adódó feszültségeket, de egyben csapdát is jelenthetnek, ha olyan dolgokat nézünk el társunknak, amit egyébként nem tudunk elfogadni. A párkapcsolat ezek után átlép a küzdelmek szakaszába, melynek során megvívjuk egymással harcainkat és kialakulnak a kapcsolaton belüli erőviszonyok.
Hogyan hatnak a szocializációs tapasztalatok?
Személyiségünk kialakulásában fontos szerepet töltenek be a normaközvetítő közegek. Különösen jelentős a család, amely hosszú időn keresztül képes személyiségünk formálására, így pedig hatással van későbbi társas kapcsolataink minőségére is. Szerepe van a szocializációban az óvodának, iskolának, sport és szabadidős csoportoknak és egyéb szerveződéseknek is. Ha sikeresen megy végbe a szocializációs folyamat, akkor az egyén képessé válik arra, hogy jól működjön a legkülönfélébb emberi kapcsolatokban. Kifejlődnek ugyanis azok a személyes tulajdonságok, amelyek a társas érintkezésben lényegesek.
Miről van szó konkrétan?
Az együttműködési készség, az empátia, a tolerancia, az elfogadás képessége ahhoz segítik hozzá az egyént, hogy a kialakuló konfliktusokat sikerrel küzdje le. Így például, ha valaki a családjában azt tanulta meg, hogy egy adott kérdésről több különböző vélemény is lehetséges és ezeket kulturált vitában közelíteni lehet, könnyebben jut túl párkapcsolati vitáin. Ha viszont a családban az alá-fölé rendeltség és a tekintélyelvűség dominált, nagy valószínűséggel a párkapcsolatban sem az együttműködés lesz a jellemző viselkedésforma, hanem a versengés. Meg kell említeni, hogy a szocializációs hatások komplexen jelennek meg az egyénnél, a személyes tulajdonságok kialakulására akár a család, akár egy edző is hathat. Ebben a folyamatban központi elem, hogy az egyén érzelmileg milyen mintákkal tud inkább azonosulni.
Férfi és nő
A szocializáció folyamatával függ össze, hogy az érzelmek kifejlődése és megélése terén jelentős különbségek mutatkoznak férfiak és nők között. Ennek hátterében sokszor a gyermekkori kondicionálások húzódnak meg. „Hagyd abba a sírást! Egy fiú ilyenért nem sír!” Ugye ismerős a mondat? Az ilyen nevelésnek gyakori következménye, hogy a fiúk elfojtják érzelmeiket, nem mernek beszélni azokról, sőt kialakul bennük az, hogy „Egy férfinak mindent ki kell bírni!”. Később a párkapcsolatban kemény árat fizethetnek a fentiek miatt. A lányok ugyanis jellemzően kimutathatják érzelmeiket és ezért nem éri őket kritika. A vázolt probléma párkapcsolati vitákban, konfliktusokban realizálódhat. Tovább mélyíti a problémát, hogy a férfiak esetében az ismertetett folyamat tudat alatti működésekben ölt testet, és ha ezt a nők nem tudják dekódolni, akkor komoly nehézségek elé néz a kapcsolatuk.
Mit tehetünk?
Természetesen nem mindig sikerül jól a szocializáció, azonban felnőttként nem hivatkozhatunk erre életünk végéig. Jó hír, hogy megfelelő önismereti munkával számos nem kívánt tudatalatti működés programozható át, melyek aztán jótékonyan hathatnak a párkapcsolat minőségére. Valakinek elegendő egy jó könyvet elolvasni a témában, mások önismereti csoportokban tudnak hatékonyan fejlődni, és az is előfordulhat, hogy szakember segítségét kell kérni.
