Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában a felek viszonylag sok időt töltenek együtt. Ennek során egyre jobban megismerik egymás tulajdonságait, jellemét, szokásait, baráti körét és családtagjait. Ha ez az „összecsiszolódás” jól sikerül, a felek összekötik életüket. A két énből fokozatosan kialakul a „mi”, és elkezdődik a közös tervek szövögetése, a közös célok kitűzése.
A folyamat egyik legcsodálatosabb pillanata, amikor megszületik a közös gyermek vagy gyermekek. Emellett a vitathatatlanul kiemelkedő örömérzet mellett, amit az utódok jelentenek, a kapcsolatban olyan nehézségek is megjelenhetnek, melyek szakítópróba elé állíthatják a feleket. Nézzük mire kell ilyenkor figyelni:
Új szerepek
A gyermek megérkezésével új szerepkörök jelennek meg a párok életében: a férfi és a nő szülővé válnak. A gyermekek nevelése során jellemzően a saját szülői mintáinkat hívjuk elő. Ha a felek megoldásai nagyon eltérőek, az bizony vitákat eredményezhet. Megelőzhetjük a bajt, ha a gyermekneveléssel összefüggő kérdésekben is azt tudatosítjuk, hogy immár egy külön család jött létre, ami a saját szabályai szerint működik. Természetesen a szülőktől származó, jól használható és bevált mintákat nem kell a tűzre dobni, csak beszéljük át ezeket és akkor alkalmazzuk őket, ha azokat a páros mindkét tagja támogatja. Számos mediációs ülésen jönnek felszínre ezzel összefüggő problémák: „Anyu szerint nem így kell csinálni!” „Te vagy a férfi, neked kell megtenned, apu is megmondta!”. Az ilyen megnyilvánulások azt az érzést keltik a másik félben, hogy ő nem elég jó, minden igyekezete hiábavaló, illetve mintha a nagyszülők szabályoznák a kapcsolatot. Ha ezt a felek nem beszélik át, a helyzet elmérgesedhet és megszülethetnek a romboló válaszok is: „Ha apád annyira tudja, élj vele!”.A helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha nem történt meg a szülőkről való leválás. Erre utalhat például valamelyik szülő folyamatos jelenléte, illetve a családi döntésekbe való kéretlen beleszólás. Figyeljünk oda ezekre a szülői közeledésekre, mert a jó szándék ellenére sok kárt okozhatnak! Itt mindig azon a félen van a nagyobb felelősség, akinek a részéről érkezik a szülői „beavatkozás”, mert neki kell ügyesen elhárítani ezeket és egyben kiállni saját házastársa mellett.
Intimitás
Gyakran számolnak be férfiak arról a problémáról, hogy a gyermek megérkezése után jelentős mértékben megváltozik az intimitás a felek között, ez pedig frusztrációt idéz elő. A nőknél ilyenkor felerősödnek az anyai ösztönök, emellett pedig a gyermek ellátása plusz energiákat igényel. A férfiak részéről itt egy türelmesebb, megértőbb közreműködésre van szükség. Szerencsés esetben a felek nyíltan beszélnek erről, de nagyon fontos az is, hogy ebben az időszakban is biztosítsunk kellő minőségi időt egymásra.
Sokasodó Feladatok
A gyermekek megjelenésével a családot terhelő feladatok jelentős mértékben megemelkednek. Ha ezek nincsenek arányosan elosztva a családtagok között, hamar valakinek a túlterhelődését idézhetik elő. Amikor ez a helyzet tartósan fennáll, komoly problémákat okozhat. Célszerű ilyenkor összehívni a családi „kupaktanácsot”, és elosztani a feladatokat. Ebbe a gyerekeket – érettségük, képességük szerint – vonjuk be. Ezzel egyenletesebb lesz a terhek elosztása, növekszik a gyermekek felelősségérzete és erősödik a családi kohézió is.
Autonómia
Kétségtelen tényező, hogy az úgynevezett „mi tudat” nélkül nem létezik jó párkapcsolat. Az is vitathatatlan azonban, hogy a párkapcsolatban is szükség van „én időre”, amikor választásunk szerint más környezetben töltekezünk. Fontos tudni, a nők női környezetben a férfiak férfi környezetben tudják energiáikat megújítani, feltölteni. Ennek jótékony hatását aztán a másik fél is megérzi.
A fent vázoltak működőképességének alapja, hogy a felek nyíltan kommunikáljanak a felmerülő kérdésekről és ha problémába ütköznek, ne menjenek el a „falig”, kérjék inkább szakember segítségét, nehogy késő legyen!
